Mire gondolok most? – ezt kérdezem magamtól.
Annyira fellelkesített már önmagában az is, hogy visszataláljak régi teljes önmagamhoz, hogy arra nincsenek szavak. 🙂
Pedig tudom, hogy amire készülök – szembenézni az elnyomott dolgokkal – nem lesz kellemes.
De akarom. Végre akarom, habár félek még tőle.
Elindulok végre és kilépek a megrekedésből. Ez nagyon jó!