Mi történik mikor ketten vagytok és kétfelé akartok menni?
Ösztönösen, lényetekből fakadóan valami húz jobbra vagy balra, de semmiképp sem egyfelé, s az egyetlen közös pont bennetek TI vagytok.
Minden összejátszik, minden arra sarkal, hogy szakadj el.
Minden erre mutat, de te maradsz, mert TI vagytok.
Ez a TI legalább olyan fontos nektek mint a saját utatok.
Egyszerű volna a bal és jobb irányból közepet csinálni és TE ezt tudod, de Ő nem.
Mert szereti, akarja, boldoggá teszi, amit csinál.
TE viszont várod őt, vágyod, akarod hogy közép legyen a jobb és balból.
Dilemma:
Vajon neked nem éppen ez a jobbra vagy balra vezető utad? – az hogy erre vágysz.
Vajon, ha ezt picit elhagyod és engedsz,azzal nem az ő oldalára húzol e épp?
De az is lehet hogy éppen akkor vagy önző és akarod megváltoztatni a másikat, mikor ezeket fájlalod.
És ha te változol nem éppen ő nem tesz semmit???
Hogy vehetnél el valakitől olyat, ami boldoggá teszi?!
Mert TE a TI utatokat tartod fontosnak, mert az tesz boldoggá,
Ő pedig a saját útján érzi a TI jövőtöket.
Ki érti ezt?
És vajon, mi ez pontosan?
Mi bonyolítjuk túl?
Miért nem lehet itthon lenni, szeretni és együtt tervezni?
Miért kell elmenni messze egy hajóra és boldognak lenni ott, miközben Ő csak azt az áldozatot hozza, hogy hiányzol.
Te pedig ezt a határozott idejű állapotot vészeled át, alkalmazkodsz.
Nem élvezed sem az állapotot, mert nem új, sem a helyzetet és még a körülményeid is sokkal rosszabbak, mert egyedül oldasz meg mindent, mert nincs aki segítsen.
Neki mindene meg van – csak te hiányzol.
Neked semmid nincs és még hiányzik is.
Fair?
És vajon baj, hogy fáj neked, amiért ő boldog máshol, nélküled és Csak hiányzol?
Hogy le tud ereszteni és új dolgokba fogni, megválni a régiektől egyedül?
Változtatni a közös megszokotton egyedül…
Az már nem közös…
Ez vajon nem épp az elszakadás egyik lépése?