Öngyógyítás

Na hol is kezdjem? Itt vagyok 25 évesen és azon gondolkodom, mit tudok felmutatni. Korombeli ismerőseim, barátaim egytől egyik ki vannak borulva, “hogy mások bezzeg…. És miért annak van, aki nem tudja használni? És….” Én azt mondom, annak sincs több, akinek legalább a háttere meg van. A pénz hiány nem zavarja, mert cserébe annyira el van telve a látszatértékekkel, hogy képtelen élni velük, mert emberi értékekben viszont csak hiánya van. Nekem csak annyim van ami kell és tapasztalatok, emlékek, élmények amik építettek (nem bulik és kocsmatúrák….) Engem a pénz sosem érdekelt – láttam elég szenvedést miatta. Engem csak az ember érdekelt mindig. Mindenkinek van története, múltja és jövője. Szeretem a történeteket, egészen addig kíváncsi is vagyok, amíg mások el nem kezdik habzószájjal önmaguk ajnározni, és félre nem tolják a hallgató szavait, mert nem érdekli őket, csak saját hangjuk. Akkor tovább állok. Sok olyan ember van, akinek hallgatóságra van szüksége, de ők nem fognak szólni, mert a fröcsögő emberek elnyomják őket. Mim van? Értékrendem, tartásom, kitartásom, Etikám. Sok olyan dolog ez, ami a 25 évesen már kocsival, lakással, kitudja mivel rendelkező (Apu-Anyu Picikéinek) sajnos nincs. Félre értés ne essék! Nem vagyok féltékeny, csak nem szeretem, amikor ŐK arról papolnak nekem, “hogy ha nincs diplomád nem vagy ember, hogy Ők szépek, jók, szentek…” Nincs diplomám, de ha mondanak nekem valamit meghallgatom és nem megyek bunkón arrébb csak azért, mert megtehetem. Vajon miért borul fel az érték rend? Miért tűnik el az etika? Miért gázolunk át egymáson? Régen azt hittem, hogy azért mert ma csak így lehet érvényesülni. Aztán rájöttem, hogy így sem. Sőőőt!… Tovább »

Reggeli önértékeléssel kezdtem a napot és valószínűleg most kicsit negatívan állok a múlthoz. Úgy látom, annak idején elég veszélyes dolgokkal találkoztam és hogy talán már ott hibáztam; persze rögtön rászóltam magamra, hogy “Túlzáááás” 🙂 A munka csak ez után kezdődik!!! 🙂... Tovább »

Mindig vágyni, hogy tartozhass valahová, nem jó érzés. Pedig valljuk be, szinte mindannyian éreztük már! Aztán találunk egy kört, egy feladatot, amiben fontosak lehetünk és akkor minden rendben van. Ha vége, akkor felállunk és újrakezdjük? Elméletben igen. Gyakorlatban? Talán sikerül is. Én sajnos Édesapám halálakor nem álltam meg, csak hajtottam magam, hogy tovább kell mennem…. Tovább »

Mire gondolok most? – ezt kérdezem magamtól. Annyira fellelkesített már önmagában az is, hogy visszataláljak régi teljes önmagamhoz, hogy arra nincsenek szavak. 🙂 Pedig tudom, hogy amire készülök – szembenézni az elnyomott dolgokkal – nem lesz kellemes. De akarom. Végre akarom, habár félek még tőle. Elindulok végre és kilépek a megrekedésből. Ez nagyon jó!... Tovább »

Éreztétek már úgy magatok, hogy semmi sem kerek körülöttetek? Egy tömeg közepén álltok és senki sem hall titeket, senki nem figyel rátok. Hm… Hát ez nem jó érzés. A család család. Nekem sosem volt igazán, mert ők sem értettek meg. Csak Apukámmal értettem szót, de ő”elment” mikor 18 éves lettem. Egyedül lettem, és ebben az… Tovább »